A Föld napja
Egy nap kimentem a kertbe és a szemem sarkából valami fura mozgásra lettem figyelmes. Ösztönösen odapillantottam és még láttam, ahogy a diófa kidől. Nem volt sem szél, sem pedig más olyan időjárási tényező, ami ezt eredményezte volna, sőt. Idilli volt a reggel, hiszen éppen akkor kezdett el szállingózni a hó. Hallottam a nappaliból kiszűrődő örömujjongást, ahogy a gyerekek észrevették a hópelyheket. Odamentem a kidőlt fához, akkor már majdnem egy hete voltunk itthon.
Pár nappal később megtudtam,hogy valamilyen vírus pusztít a diófafélék között, ami a környezeti változások és a növényvédő szerek túlzott használatától olyan ellenálló lett, hogy a tengerentúlról idekerülve sem sikerült megállítani, de még lassítani sem.
Valamilyen vírus….
Valamilyen vírus…
Hihetetlen volt végignézni, ahogy pár nap leforgása alatt megáll a világ. A bizonytalanság, a félelem, a pánik és a tehetetlenség érzése az emberek többségénél megjelent. Megijedtünk!
Bennem emiatt nagyon sok kérdés felmerült. Szeretnék két olyan dolgot kiemelni, ami sokat foglalkoztatott.
Az egyik, hogy vajon miért történik mindez a világban? A másik pedig, hogy miért érzem ennyire nehéznek az egész helyzetet? A másodikban számomra talán a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság érzése volt a legnehezebb és az érzés, hogy valójában mennyire kicsik és sebezhetőek is vagyunk. Valamint, hogy mennyire látszólagos a biztonság. Ez először szorongást okozott, de utána úgy döntöttem, hogy felteszem magamnak azokat a kérdéseket, amik más szemszögből is rá tudnak világítani az érzéseim kiváltó okára. Nyilván van oka annak, hogy ez a helyzet nehéz és megterhelő, de nem akartam ebbe beleragadni. Fontosabbnak tartottam szétválasztani, hogy mik azok a dolgok, amiken tudok és mik azok, amin nem tudok változtatni. Arra tudok hatni,hogy itthon maradok, védem a családomat és ezzel másokat is, óvatos és körültekintő vagyok, hiszen ez az én ráhatási körömbe tartozik.
Az, hogy miért történik ez a világban, az sajnos egy olyan külső helyzet, tényező, amire csak közvetett módon és egész picit tudok csak hatni. Emiatt információk és összeesküvés-elméletek tömkelege után végül kialakítottam a saját véleményemet.
Nem szeretnék ezekbe belemenni, hiszen akkor hosszan elemezhetnénk a “miérteket”. A miért van ez így? pontosan az a kérdéskör, amit az NLP (Neuro Lingvisztikus Programozás) módszertana szerint nem ajánlatos ilyen direktben felrakni. Az már az ember meggyőződéseinek a világához tartozik, ez pedig mindenkinek a szíve joga. Inkább azt fontos felismerni, hogy valóban egy olyan külső tényezővel van dolgunk, amivel ebben a helyzetben nem tudunk mit kezdeni, hiszen nem tudjuk befolyásolni. Én inkább arra ösztönöztem magam, hogy arra koncentráljak, ami valójában tőlem függ. Arra, hogy mit teszek, mondok és törekszem-e arra, hogy más szemmel nézzem, átprogramozzam a félelmet, nem mellékesen az adott helyzetből kihozni a legjobbat. Próbáltam olyan rövidtávú célokat is felállítani, amik még ebben a helyzetben is elérhetők.
Úgyhogy feltűrtem az ingujjamat és ismét kimentem a kertbe. A hó már elolvadt, szép idő volt, odaléptem a kidőlt fához és eldöntöttem, hogy készítek valamit, ami nekem és másoknak is értéket teremthet.
Kapóra jött, hogy a Föld napját április 22-én ünnepljük és ez alkalomból különféle eseményeket rendeznek világszerte, amikkel felhívják a figyelmet a természeti környezet megóvására. Mivel ez egy fontos és szép cél, én is hozzá szerettem volna járulni. Így született meg ez a kis alkotás, amely a természet és az ember közti kapcsolatot jelöli és amelyhez én az összefogás, együttműködés, megértés, elfogadás, szeretet fogalmakat társítom.
Egész idő alatt nagyon erős késztetést érzek arra, hogy tegyek valami olyat, aminek az előjele pozitív. Arra bíztatok mindenkit, hogy gondolja át és találja meg a saját kis módszerét arra, hogy jobban érezze magát. Nem kell, hogy nagy dolog legyen, csak valami, ami örömmel tölt el bennünket.
Boldog Föld napját kívánok!
Juhász Bálint
